Bemutatkozás


Palkonya, az egy utcás, 350 fős dél-baranyai falu ma is hűen őrzi a XVIII. században betelepített német szőlő művesek építészeti kultúráját. A község legnevezetesebb műemlék együttese a faluvégi domboldalt beborító, 53 présházból álló pincesor. A szőlészet borászat aranykorában, a XIX. század elejétől fokozatosan épülő présház együttes apró, fehérre meszelt házacskái ma is megkapó látványt nyújtanak. A Villány-Siklósi Borútra látogató turisták közül egyre többen élvezik a tüzes vörösborokat rejtő műemlék pincéket és a kedves gazdák vendégszeretetét. Palkonyán a lakóházak fele helyileg védett műemlék. Az építészeti örökségvédelmi program egyik eredményeként védetté nyilvánított épületek homlokzatát "Védett" feliratú, házat formázó kerámia díszíti, ami még különlegesebb hangulatot ad a falunak.

A falubéli és átutazó gyerekek nagy örömére, a főutcát egy fából készült játszótér gazdagítja, mely a népi fafaragó művészet jeles alkotása. A falu három halastó ölelésében fekszik, melyek gazdag madárvilága és nyugalma felüdülést nyújt a horgászni, kirándulni érkezőknek. Mindezek mellett a falu páratlan panorámáját élvezheti, aki felsétál a palkonyai "Weingarten" szőlőhegyre, ahol  a 2007-ben felszentelt Szent Bertalan kápolna található.

A környéken számos jelzett gyalogtúra útvonal van. Palkonyán áthalad a nemzetközi "Három folyó" kerékpáros túra útvonal is. Palkonya leglátogatottabb ünnepe a "Pünkösdi Nyitott Pincék", melyet a falu lakói és a helyi Önkormányzat minden évben Pünkösd vasárnapján rendez meg. A kulturális eseményekkel, gyermekprogramokkal, lovas kocsikázással tarkított borkóstoló ünnepre a falu szeretettel várja vendégeit. Palkonya még két hagyományos ünnepet tart: május elsején halászlé-főző versenyt a Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében, és novemberben Márton napkor, az újbor ünnepén lampionos felvonulást. 2008-ban került megrendezésre az első Ördögkatlan Összművészeti Fesztivál, melyet minden évben augusztus első hetében rendezünk meg. A falu családi pincészeteiben természetesen ilyenkor is elmaradhatatlan a borkóstolás.

 

Palkonya borászai, művészei, érdekes emberei

 

Palkonya a nagy múltú Villányi borvidékhez tartozik. A legnépszerűbb kis és közép méretű családi borászatok, a teljesség igénye nélkül: Blázsovics Attila, Haraszti János, Hárságyi Balázs, Mayer Róbert, Fenyvesi Zsolt, Fusz Csaba, Frech Ferenc, Maul Miklós, Deutsch Krisztián, Reitz Béla, Takács Mihály. Borászaink számos aranyérmet szereztek a Villányi Borversenyeken. A falu érdekességéhez tartozik az a számos képzőművész, alkotó ember, akik az elmúlt tíz évben költöztek ide: Major Judit szobrász-keramikus,  Gerald Kaske keramikus, Kiss György restaurátor, Tábori Katalin szobrász, Finn Képzőművészek Baráti Köre ( filmes, textiles, festő, szobrász) , Becker Leonóra fotós. Mindezeken túl számos érdekes ember, palkonyai "csoda-bogár" lakik közösségünkben: például Hárságyi Balázs és Rechnitzer Szilvia, akik hüllőket és teknősöket szaporítanak vagy Ottmár Nóra aki helyi alapanyagkból készült finomságokból Süteményes házat nyitott a faluban.

 

 

Szíves tájékoztatásul mutatjuk be a nem teljes, de mindenképpen számos szolgáltatót.

 
 FALUKÉP-VÉDELEM PALKONYÁN

(avagy partnerség a településfejlesztésben)

 

Szintézis:

A falu lakosságát alkotó 108 család fele az Önkormányzat által 1992-ben védelem alá helyezett épületben lakik. A falukép védelmi akció, mely a helyi lakosságot aktívan bevonta, és saját tulajdonának restaurálására késztette, látványos eredményeket hozott. Palkonya mai arculatát, különleges atmoszféráját egyre többen élvezik a Villány-Siklósi Borútra látogató turisták közül. A falukép rendezettsége, hagyomány tisztelete javítja az itt élők életkörülményeit, növeli a táj vonzerejét, az ingatlanok piaci értékét. A falukép védelmi akció a falu teljes megújulását eredményezte.

 

Célok:
A község legnevezetesebb műemlék együttese a faluvégi domboldalt beborító, 53 présházból álló pincesor. A szőlészet borászat aranykorában, a XIX. század elejétől fokozatosan épülő présház együttes apró, fehérre meszelt házacskái ma is megkapó látványt nyújtanak. A pincék közel húsz éve országosan védett műemlékek.
A falu katolikus templomát a Batthyány család építette és 1816-ban Szt. Erzsébet tiszteletére szenteltette. A messziről is jól látható piros kupolás templom a magyarországi körtemplomok egyik legszebb példája, szintén országos listán szereplő műemlék.
A település egyetlen, kanyargó utcájában található 108 lakóház közül 52 "parasztház" 100-200 éves múltra tekint vissza, míg a többi épület 1960-80 között épült. Az ötvenes évek új építési irányzatai - új ideológiát követve - nem hagytak életteret a hagyományos építkezési módszereknek. A tehetősebbek régi házaikat földig rombolva, az akkori irányzatoknak megfelelő új stílusú lakásokat építettek. A falu felét képező vályogból épült lakóházak inkább a szegényebb családoknál maradtak meg. Ők az épületek felújítását, állagmegóvását általában szakmai segítség nélkül, esetlegesen végezték. Ennek ellenére a falukép védelmi akció kezdetekor a település építészeti szempontból reményekre adott okot, hiszen a falu szerkezete, az épületek tömege, elhelyezkedése még mindig a hagyománytisztelő múltat idézte.


A falukép védelmi akció legfontosabb céljai:
· modern életfeltételek megteremtése hagyománytisztelő módszerekkel
· a megmaradt vályogházak stílusos átalakítása
· egyedi falukép megóvása és fejlesztése
· az egyes családok életminőségének javítása
· a település vonzerejének növelése

 

Megvalósítás:
A feladat végrehajtása különösen gondos előkészítést igényelt, hiszen az önkormányzat által elképzelt fejlesztési cél kizárólag magántulajdonokat érintett. Ezért szükség volt egy hosszú, minden részletre kiterjedő párbeszédre az érintettek, és az akció koordinátorai között. Szükség volt továbbá ösztönző eszközökre (pénzre), szakértőkre és magszállottakra.
Első lépésként egy szakértő csoport elkészítette Palkonya építészeti értékvizsgálatát. A könyv minden védettségre javasolt épület fotóját, értékeinek számbavételét és szakmai javaslatokat tartalmazott az átépítésre, felújításra vonatkozóan. Első lépésként ebből az anyagból kiállítást rendeztünk, és meghívtunk minden tulajdonost annak megnyitójára, ahol ismertettük a helyi védelem fogalmát, előnyeit, és az azzal járó kötelezettségeket. Ahhoz, hogy az önkormányzati elképzelést végre lehessen hajtani, szükség volt a tulajdonosok pozitív hozzáállására és végleges beleegyezésére. A műemlékvédelemről gyakorlati tudása csak az országos listán szereplő pince tulajdonosoknak volt, és az ottani szigorú kötelmeket ismerték. A helyi védelemre tervezett épülteknél nincs építési tilalom, csak azt kell világosan szem előtt tartani, hogy az átépítéseknek mindig az épület eredeti stílusát kell megtartani. Először a jelenlévők felének érezhetően nem tetszett az ötlet, magánügyükbe való beavatkozásnak tekintették a tervezett helyi rendeletet. (Hogy ez mennyire nem magánügy, azt akkor még csak kevesen értették!) Világossá vált, hogy a teljes lakosság meggyőzésére szükség van a falukép védelmi program sikeréhez. Média kampányt indítottunk. Számtalan újságcikk íródott, három televíziós kisfilm készült a település értékeiről, sugallva a falukép védelem szükségességét, és szem előtt tartva az ebből fakadó előnyöket, pl. turizmus. A figyelem Palkonyára irányult. Egy évvel később (1993) az Önkormányzat pénzalapot hozott létre, melyet a védett épületek tulajdonosai kérvényezhettek házaik restaurálására. A tulajdonos a felújítási szándék bejelentése után az önkormányzat építészével a helyszínen készítette el a tervezett és ajánlott átalakítások műszaki leírását. Ez a támogatási szerződés mellékletét képezte, és a helyi újságban is megjelent. Így minden szomszéd ellenőrizni tudta a felvállalt munkák teljesítését. A vissza nem térítendő támogatás igen csekély mértéke ellenére nagy érdeklődés mutatkozott annak felhasználására. Ez volt az a megfelelő pillanat, amikor az összes védendő érték tulajdonosa aláírta beleegyező nyilatkozatát, és vállalta az építészeti szabályok megtartását. A helyreállítási, restaurálási folyamat megkezdődött. Még ebben az évben tíz épület készült el. A családok átlagosan a kapott támogatás tízszeresét költötték el. A sikerhez hozzájárult a közel egy éves előkészítési munkát igénylő Országos Falukép védelmi Nap (1994), melynek rendezési jogát Palkonya nyerte el. A fesztiválon több száz építész, vidékfejlesztéssel foglalkozó szakember, kül- és belföldi település képviselői vettek részt. A rendezvény leglátogatottabb programja a "nyitott pincék és nyitott házak" voltak, ahol a vendégek pozitív véleménye és lelkesedése a látottakról segített a helyi lakosokat meggyőzni arról, hogy a helyes úton járnak.

 

Végeredmények, perspektívák:
Az 1992-ben védettnek javasolt 52 lakóházat, tulajdonosaik teljes támogatásával - stílusjegyeit megtartva illetve visszaállítva – helyreállították. Az akció során a falu fele megújult, teljesen megváltoztatva Palkonya utca képét. A védett épületek homlokzatát "Védett" feliratú, házat formázó kerámia díszíti, ami még különlegesebb hangulatot a falunak. A népszerűsítő műsorok hatására a lakosság az egyéb közösségi munkákban is aktívabb szerepet vállalt. Több fiatal család kedvet kapott a letelepedésre. A kilencvenes évek elején demográfiai összetételét illetően elöregedő falu, mára fiatalosabbá vált. (A fiatalok lélekszáma azonos a nyugdíjasokéval.) A hagyományos elemeket, épület tömeget ajánló helyi építésügyi szabályzatot betartva 6 új családi ház is tradicionális formát kapott. Divatba jöttek a hagyományok! A településen beruházó telefontársaság, gázmű, sőt új beruházásait tekintve az áramszolgáltató is figyelembe vette falukép védelmi szempontjainkat, és vezetékeit, műtárgyait föld alá helyezte. Az ingatlan árak többszörösükre emelkedtek, és csak a parasztházakra mutatkozik kereslet. A Villány-Siklósi Borútra látogató turisták közül egyre többen élvezik a tüzes vörösborokat rejtő műemlék pincéket és a kedves gazdák vendégszeretetét.

 

Palkonya történelme

Palkonya viszonylag régi település. Az első okirat, amelyik Palkonyát említi, 1296-ból származik. Akkor a község a kéméndi uradalomhoz tartozott, amely a Győr nemzetségbeli Konrád birtoka volt. Évszázadokon keresztül gyakran váltották egymást a tulajdonosok, és a lakosságról is alig lehet már valamit felkutatni.

Az 1526-os mohácsi csata után Magyarország másfél évszázadon át, török uralom alatt állt. A régi adóívekből kitűnik, hogy a török uralom idején a lakosság száma nagyon alacsony volt. 1554-ben a község a harsányi járáshoz tartozott, és a török adószedőnek 7 ház után fizetett adót. 1687-ben, a nagyharsányi csata /második mohácsi csata néven is említik/ idején, - melyben a török súlyos vereséget szenvedett, és véglegesen kiűzetett Magyarországról – a községnek 8 háza és 20 lakosa volt. A lakosság földműveléssel és szőlőtermesztéssel foglalkozott. A szántóterület 100 hold volt, és a falu 100 iz (?) szőlővel rendelkezett. A szőlőművelést ez az okirat említi először. A török uralom alatt a hadjáratok következtében a lakosság egy része kipusztult, más része elmenekült vagy elhurcolták őket.

A megcsappant lakosság pótlására a 18. század 30-as éveiben és a rákövetkező években megindult a német és szerbhorvát lakosság nagyarányú betelepítése a Duna mentén és a Dunántúlra.
Bár Baranyába az első német családok már a 30-as években betelepültek, palkonyai lakosként az újpetrei plébánia anyakönyvébe az első német nevet 1745-ben vezették be. Maga a plébánia is ebben az évben létesült. Korábban a község a siklósi plébániához tartozott. Az első német nevek a telekkönyvben 1748-ban fordulnak elő. Ebből kitűnik, hogy a községben 20 német, 1 magyar, 2 szerbhorvát család csatlakozott. 1757-ben a községnek már 133 áldozó híve volt. Ekkor már tanító is oktatta a gyerekeket. Őt Metzing Bálintnak hívták.

A szájhagyomány szerint az első betelepülők a kolerajárványnak estek áldozatául. Ezt a vélemény látszik alátámasztani az a tény, hogy később az első nevek közül már csak Mayer, Müller és Schmidt fordultak elő. Bár a községet két évszázadon keresztül szinte kizárólag németek lakták, már 1880-1910-ig 7-34-en, 1920-ban pedig már 149-en vallották magukat a népszámláláskor magyarnak. A második világháború idején a német svábságot kitelepítették, helyükre magyar családok költöztek. Ma a magyar és német lakosság békésen él egymás mellett. A közös munka és a közös gondok a falu lakosságát egybekovácsolták.