Örökségvédelem

PALKONYA TELEPÜLÉSRENDEZÉSI TERVE - ÖRÖKSÉGVÉDELMI HATÁSTANULMÁNY
Készítette: PÉCSÉPTERV STÚDIÓ - 2001

A részletes, fotókkal illusztrált, minden védett épületet külön bemutató Örökségvédelmi Hatástanulmány Adobe.pdf formátumban letölthető az alábbi linkekre kattintva.
** Címlap ** Palkonya építészeti értékei ** Jellegzetes építészeti elemek Palkonyán ** Lakóépület szerkezet ** Helyi védelmre javasolt épületek térképen ** Műemlék templom ** Műemlék pincesor leírás ** Pincesor fotók 1 ** Pincesor fotók 2 ** Pincesor fotók 3 ** Helyi (H1) védelmű pincék ** Fő u. 2-8-10-12 sz. házak ** Fő u. 15-16-17-18-21-26 sz. házak ** Fő u. 27-30-32-34-45 sz. házak ** Fő u. 36-37-39-42 sz. házak ** Fő u. 43-47-49-50 sz. házak ** Fő u. 51-52-54-55 sz. házak ** Fő u. 58-60-61-62-63-65 sz. házak ** Fő u. 68-70-72-100-102 sz. házak ** Fő u. 76-77-79-80-83 sz. házak ** Fő u. 84-87-89-92-93-98 sz. házak ** Szőlőhegyi présház, Fő u. pincesor, feszület, híd, vasútállomás ** Palkonyai temető **

Település a tájban

Palkonya "utifalu", egyetlen utcája a Baranyai dombság észak-déli völgyekkel szabdalt enyhén dél felé lejtő löszhátán ereszkedik le a Villányi hegység előtt folyó Villány-Pogányi vízfolyás völgyébe. A szőlőhegyről, a szomszédos dombhátról, Villánykövesd felől érkezve, vagy Újpetre felöl jövet kupolás temploma szervezi a környező tájat, és kijelöli a falu központját.

A táj megjelenése a településképben

A faluban járva az utca völgyfelöli épületei között folyamatosan kilátni a szemben lévő domboldalra. A templomtól a völgybe menő út utolsó kanyarulatában az utcaképet lezárja a szemben lévő valamikori szőlőhegy, miközben baloldalt a több sorban a völgybe ereszkedő pincefalu tűnik fel.A déli lejtőn lévő pincefalu épületei közt a szőlőhegy - ma beerdősűlt - képe jelenik meg.A falu melletti löszháton lévő temetőnek a lágy Dél-baranyai dombok adnak hátteret.

Utcaképek

A településen még ma is fel lehet fedezni a telepített német falu képét annak ellenére, hogy enyhe íveit az út megtartotta. A közel azonos méretű telkek és az egész településstruktúra az eredeti terep- és útviszonyok, valamint az uradalmi intézők és hadmérnökök kettős szorításában keletkezett. A község legjelentősebb építészeti értéke a fésűs beépítésű, nagyjából egységesen megmaradt utcakép. Beérve a faluba a templom a kanyarokkal előbb eltűnik, majd hozzá közeledve tűnik fel újra.

A beépítési mód

Sajátos a lejtésviszonyokhoz (a vízelvezetéshez) alkalmazkodó a beépítés az utca két oldalán. A dombfelőli oldalon, a szélesebb telkeken kersztcsűrös beépítés a jellemző, ugyanez a völgy felöl nem található meg, (a víz szabadon folyhat le) a gazdasági épületek a lakóépület folytatásaként a lejtőnek megfelelően lépcsőzetesen helyezkednek el.A falu jellegzetes szerkezete és beépítése a telepítések befejeztével a XVIII. század végére alakult ki és a XIX. század közepéig nem is változik. Eddigre alakul ki a település máig fennmaradt rendje, azok a le nem írt de általánosan betartott szabályok, amelyek figyelembe vételét őrzik a porták – a kis birtokközpontok – beépítésének hagyományos formái, a lakó- és gazdasági épületek azon típusai, melyek a ma még fellelhető építészeti kultúra legrégibb rétegeit alkotják. A portákon meglehetősen egységes lakóházakat és gazdasági épületeket építettek.

Az épületek

A lakóházak utcára merőleges gerincvonallal a telek északi határvonalán épültek hármas belső tagolással. (szoba-konyha-szoba) A telepesek első házaira jellemző a 45 º-nál meredekebb tető és a széles ereszalja. (XVIII) A bejárat a konyha előterébe nyílt. A konyha felett szabadkémény, ez vezette valamennyi tüzelő (kemence, tűzhely) füstjét a szabadba. Az épületek rakott, vagy vert sárfalból készültek, de természetes volt még az őshazából hozott gerendavázas szerkezet is.

A lakóházak korszerűsítésére, átalakítására rendszerint csak ezután került sor, amikor már az épület nagyságát, tagolását, díszítését a valóságos igényeken túl a reprezentációs törekvések is meghatározták. (tisztaszoba, oldaltornác, nyári konyha, füstölő) Az épületek anyagát akkor már részben a téglagyárak biztosították, de sokszorosított termék volt az épületek homlokzatán itt-ott megjelenő gipsz épületdísz, kerítéselem is, melynek készítésére falusi és városi iparosok specializálódtak. Közvetítésükkel jelentek meg a különböző építészeti stílusok népi ízléssel átalakított változatai.

Az építészeti kultúra átalakulása a XIX. század közepétől a vasútépítéssel, a kiegyezést követő gazdasági fellendüléssel kezdődött és a XX. század első évtizedeivel befejeződött.Az istállózó állattartás jelentőségének növekedése magával hozta a nagyobb méretű, korszerű anyagokból és szerkezetekkel készült gazdasági épületeket. (istálló, pajta, kamrák, góré, műhely, ólak, stb.) Ebben az időszakban jelenik meg a gazdasági épületeken a gazdagon díszített nyerstégla, vagy kő és nyerstégla falazat.

Az ezt követő átalakítások jellemzően az épület utcai fejrészét érintik, az eredetileg utcára merőleges gerinc befordul az utcával párhuzamosra. A már szinte csak iparosok által épített szárnyak a polgáriasodás jegyében városias formát vesznek át. Palkonyán csak 2-3 példa van erre (Fő u. 40, 44, 75). A mai szemlélő számára ezek tűnnek a szerves fejlődés utolsó lépéseinek, ami azért van, mert ezek az építkezések még a falu rejtve működő szabályai szerint és nem egy kívülről előírt építési előírást követve épültek.

Az elmúlt ötven esztendőben a legtöbb porta gazdasági szerepe megszűnt. A korszerűsítések jegyében végzett – a feltétlenül szükségesen túli – átalakítások és bővítések jelentősen megváltoztatták egyes épületek homlokzatát, olykor tömegét is. Ekkor épült több, a fésűs beépítési rendet felborító sátortetős fejépület(Fő u 20,45,69,78,82,101), vagy utcával párhuzamos gerincű a gazdasági épületektől elváló - és ami a legrosszabb - szabadonálló épület (Fő u. 9, 14, 19, 62, 63, 64, 91, 104). Az épülettől idegen ablakok és ajtók beépítésével, a tetőfedés palára történő cseréjével, bővítmények hozzáépítésével, az épületek jellegétől idegen kőporos, színes vakolatok megjelenésével egyidejűleg jórészt eltűntek az épülettagozatok, díszítőelemek és mindösszesen egyhangúvá és szegényessé váltak a múlt építészeti kultúráját őrző épületek. A folyamat a helyi értékvédelemről szóló önkormányzati rendelet meghozatala után megállni látszik. A kétségtelenül hasznos döntés jelentős számú épület eredeti tömegét és részleteit megtartó felújításához vezetett. Ennek hatására az utóbbi időszak új épületei "T" formájú tömegükkel illeszkednek a fésűs utcaképbe (Fő u. 11,81). Mindemellett meg kell állapítani, hogy a jó szándéktól vezérelt és anyagilag is támogatott munkák során néhány az épület karakterét meghatározó finom részlet, homlokzati vakolatdísz veszett el. Ezek visszapótlására lehetőséget ad a korábbi értékvizsgálat fotódokumentációja. Nem pótolható veszteséget jelent a Fő utca 11. számú épület.

Pincefalu

A falu déli szélén, a szőlőhegyre néző lejtőn többsoros pincefalu épült. Arról már XVII. század végi feljegyzések is szólnak, hogy itt jó fekete szőlő terem. A pincecsoport valószínűleg közigazgatási rendeletre kimért területen létesült a XIX. század elején. Az együttes védelmét településszerkezeti, népi építészeti, gazdálkodástörténeti, valamint esztétikai értékei indokolják. Nagyjából hasonló elemekből áll, a közel négyzetes épületek jellemzően lejtőirányú gerinccel épültek, de gazdagítják az együttest rétegvonallal párhuzamos gerincűek és tornácos kialakításúak is.

Temető

A templom mellett vezet ki az út a temetőbe. Egykor egymás mellett de külön állt a katolikus, a református és a zsidó temető. A régi temető és benne a XVIII. és XIX. századi kőfaragó mesterek kezenyomát őrző csodálatosan megmunkált sírkövek megőrzése az utódok, a falu lakóinak tiszte. Az ódon sírok düledező köveit jelen helyükön megőrizve kegyeleti park alakítható ki, vagy a ravatalozó környékén rendezett kőtár létesíthető.

A település építészeti arculatára jellemző néhány több helyen is visszatérő építészeti elem. Ezek megőrzése erősíti a falu sajátos megjelenését. Ilyen az egyenes záródású falazott pillérekkel tagolt egyszerű tornác, a gondos asztalos munkával készült, színes üvegbetétekkel díszített utcai tornácajtó, vagy lakás bejárat. A falu egykori határát jelölő kőkeresztnél volt útelágazás ma a falu egyetlen teresedése.

Általános javaslatok

A templom környezetének rendezése fontos része a falukép fejlesztésének. A templom látványát zavaró oszloptranszformátor szerencsés eltávolítása után feltétlen ki kell szabadítani a templomot a közvetlen közelében korábban szabálytalanul épített nagyméretű, magas építészeti igényességet nélkülöző gépkocsi tároló erősen zavaró hatásából. A vonzó településkép alakítása és őrzése érdekében az építészeti örökség értékeivel összhangban kell fejleszteni zöldterületek, kell elhelyezni a reklámokat, utcabútorokat, a közművek felszíni létesítményeit, antennatornyait és e történjen. 

A rendezési terv szabályozási előírásai között deklarálni kell a helyi védelmet és annak fokozatait.
A H1 jelű védelem a teljes épületre, építményre, valamint a hozzá tartozó földrészletre terjed ki.
A H2 jelű védelem az épület, vagy építmény valamely meghatározott részére (pl. tömegére) terjed ki.
Fontos, hogy a hatástanulmány alapján a Helyi Építési Szabályzatban rögzítetteken túl a helyi védelem részletes szabályait meghatározó önkormányzati rendelet ismét mielőbb megszülessen.